Sunday, September 27, 2015

Sztrájkol Az Eiffel Torony

Nagyon sok részét bejártam már Európának, de nem az egész világot sajnos, de messze még a vége az utazásaimnak! Végül úgy döntöttem, hogy megosztom a középiskolai kalandjaim. Már írtam az utazásaimről ez előtt is, mint München és Velence, de mivel ezek a naplóbejegyzések mindig szembe jönnek, ezért gondoltam felrakom őket nosztalgiából, a barátaimnak és, hogy felidézzem a régi szép időket!
I have traveled all around Europe, not the world unfortunately, but I do have a bucket list! I decided to share my adventures from high school. I have previously written about my adventures, from Münich and Venice, but seeing that I have had these journal entries around I wanted to put them up, for nostalgia, for my friends and to just remember the good times.
Ho giá visto un gran bel parte d'Europa, anche se non tutto il mondo! Ogni tanto rileggo il mio diario dei anni superiori e mi viene sempre una dolce nostalgia quando ripenso ai camposcuola passati all'estero. Siccome ho giá scritto sul blog su altri viaggi, come Monaco o Venezia, volevo condividere anche queste.

2009

Április 7: Reggel 4.-kor indulás, két és félóra alvás után. Minden osztályból van itt min. 2 ember, eredetileg csak a franciás diákoknak volt hirdetve, de sokan visszamondták. De, én voltam az első a külsős emberek közül, akit az igazgatónő elhívott, szóval nagyon izgatott lettem! A buszon a Lackó mellett ülök, és olyan cukin alszik, muszáj lefotóznom! A másik oldalon pedig a Zsombor is Mia voltak. Másik barátnőm elveszett valahol a busz hátsó részében. A reggeli fények után DVD-t néztünk a buszon, Mamma Mia!, sajnos magyarul, de túléltem. És a hülye sofőr állandóan lehalkította, alig lehetett a dalokból hallani valamit (ez az információ később még fontos lesz!).
Négy óra múlva megálltunk egy osztrák benzinkútnál, és őszintén el kell mondanom, hogy szeretem az osztrák WC-ket! Újabb film következett, a Garfield 2, de az borzasztó volt. Strassbourg-ig mentünk első éjszaka és ott aludtunk meg. Én a Lacival voltam egy szobában, bár ezt nagyon ellenezték a tanárok (nem mondtuk meg nekik, hogy az osztályfőnökük sosem kifogásolta a kirándulásokon), szóval papíron én a Miával ő meg a Zsomborral volt egy szobában.
Április 8: Hat óra alvás, és jól is aludtam kényelmes volt az ágy de nagyon kevés volt, főleg az előző este után. És a Lackó is jó plüss állat, ha valaki szeret csontvázzal aludni… a gonosz elaludt miközben beszéltem vele, ezért még megverem! 
Reggelire málna lekváros baguette, cornflakes és cappucino (szeretek reggelizni, jó?). Sokat utaztunk és végre sikerült elaludnom a buszon, erre felkeltem, mert az a hülye sofőr üvöltette a Spider-Man 3 - az Abba dalnál levette a hangot, de ezt bezzeg üvöltette! Ezek után egy Agip kútnál vettem egy plüss malacot, Matthieu, majd barkóbáztam a matek tanárnőmmel. Majdnem negyven perc volt mire kitaláltam, hogy Párizsra gondolt… Gyorsan kapcsolok! És közben végre beértünk egy borús esőtől ázott Párizsba. Első megállónk az Eiffel torony volt, én rövid gatyában és rohadtul hideg volt, majdnem, mint Prágában (ahol a napos harminc fok után másnapra jeges eső és szél várt minket). Az Eiffel torony pedig sztrájk miatt zárva volt! Tipikus. Úgy, hogy a Szajna partjára lementünk és hajóval tettünk egy kört. A hajón egy telefonon keresztül lehetett hallgatni a túravezetést, és azzal szórakoztam, hogy az angol és az olasz között váltogattam valahányszor bemondták egy kisebb szünet után, hogy "And the commentary goes on…". De persze legjobban a kilátástól voltam elájulva. Ahogyan lassan haladtunk a vízen és egyre közelebb mentünk a Notre Dame-hoz. És vissza. Imádtam, hogy láthattam a házakat a hajóról, hogy nem, mint egy turista az utcán kaptam betekintést, hanem, mintha egy kis ablakon keresztül néztem volna Párizst és mágikus volt.
Vacsora közben barátaimmal és két végzős lánnyal ültem és nagyon sokat nevettünk. A lányok elmesélték belső poénokat és, hogy a szalagavatójuk egyáltalán nem olyan volt, mint amilyet megbeszéltek osztály és évfolyam szinten.
Késéssel értünk a szállásra és a Lackóval most egy három ágyas szobában voltunk, amiből az egyik emeletes volt. Ő aludt az emeletes ágyon. Ezúttal nem elég, hogy az én beszédemen elaludt, de még chatelt is valakivel a gépén és azt is bekapcsolva hagyta… meg fogom fojtani....
Április 9: Reggelire szokásos málnás baguette, de, ami az után jött fantasztikusan szórakoztató volt: egy 6 személyes asztalnál ültem két lánnyal, akikhez odajött két tanárnő is, és mire a lányok elmentek, jött a másik három tanár is, ezzel az öt tanár körbe ült engem, és mesélték, hogy még miket csináltak este. Az igazgatónő egy filmről mesélt, amit még este néztek, amiben egy férfi a hónalja alatt egy babával (akinek volt golyóálló mellénye!), mindenkit szétlőtt és még volt ideje még szexelni is a főszereplő csajjal. Annyira aranyos volt, valahányszor a tanárnő ezt a szót mondta, halkabban beszélt, ami nem tudtam, hogy azért volt-e, mert nem akart hangos lenni, vagy, mert úgy érezte, hogy ezt a szót nekem nem lenne szabad hallanom. Mindenesetre majdnem kétszer félre nyeltem a cappucinót a röhögéstől, annyira jól szórakoztam!
Reggeli után bementünk Párizsba. Itten megemlítendő, hogy az idegenvezető NAGYON sokat beszélt és sokszor nehéz volt kikapcsolni a zajt, amit ez okozott… gonosz úgy fogalmazni, hogy zaj, de, amikor egy ilyen városban vagy, akkor szeretnéd átadni magad neki, ehelyett valaki állandóan sutyorog a füledbe. Ezt bizonyítja, hogy a két sorral előttem ülő tanárnőm elkezdett nyújtózkodni és egy laza mozdulattal kikapcsolta a hangszórót, amiből jött a kommentár. Beértünk a belvárosba, és lehetett választani két (igazából három), múzeum között. Bevallom, hogy lehet, hogy tőlem jött az ötlet, de semmi kedvem nem volt múzeumba menni. Egyre tisztább volt az ég és Párizs utcái üvöltöttek, hogy fedezzem fel őket. Ezért magam köré csaptam barátaim és szép boci szemekkel elkértük magunkat az igazgatónőtől és csak sétáltunk a városban. 
Első célunk az Eiffel torony volt, mert a délutáni program az alapján alakult volna, hogy tart-e még a sztrájk. Nem kellett a térkép, mert a házak közül mindig előbújt a torony. Oda értünk és gyönyörű kék volt az ég, a torony pedig tárt karokkal várta vendégeit. Gyors sms a tanároknak majd sétáltunk tovább. A semmi közepén találtunk egy fotós boltot, ahol tudtunk a Zsombi kamerájába kazettát venni, ezt hívom én szerencsének. A délután folyamán az Invalidusok Dómjánál találkoztunk újra a csoporttal, ahol megnéztük Napóleon sírját majd bementünk a belvárosba és a Notre-Dame-nál fotózkodtunk. Itt megint szét váltunk egy kicsit. Zsombor "Most ennem kell, valami meleget. Valami szar fast-food kaját. Például McDonald’s." Én "Subway?" Zs "Az tökéletes." Erre a kémény öt méterrel odébb található étteremre mutattam. "Oh, pompás!"
Ezek után a Miával besétáltunk a Notre-Dame-ba, én betettem a fülembe a fülhallgatót, és meghallgattam a Notre-Dame de Paris musicalből a kedvenc dalomat La Monture: Tökéletes volt! Utána még vásároltunk ajándékokat és megkértem a Miát, hogy fotózzon le azaz étterem előtt, a Notre-Dame mellett, ahol 11 évvel ezelőtt kiesett a fogam, amikor a családommal nyaraltunk itt. Emlékszem, amikor 1998-ban voltunk itt akkor egy Quasimodo és Esmeralda-nak öltözött színészek sétáltak a téren, akikkel lehetett csinálni közös fotót.
Aztán ugyebár jött a torony. Egy órát kellett sorban állni, de megérte. Három különböző lifttel mentünk fel a legtetejére és a kilátás valóban lélegzetelállító volt. Annyira hihetetlen volt, hogy ott fent vagyunk, háromszor is eszembe jutott, hogy megkeressem az Eiffel tornyot! :D A második emeletről gyalog mentem le, a tornyot átvágó híd szempontjából az első jobb lábban. Lefelé eszembe jutott valaki, akire nagyon nem akartam gondolni, és megbotlottam és majdnem leestem a lépcsőn… épp időben megkapaszkodtam a rácsban, de kibicsaklott a bokám. Aztán az első emeletről a földszintre a hátsó bal oldali lábban mentem le, ahol a felvonót használtuk. Amikor leértem még elbicegtem a buszhoz, és ott leültem a földre.
Később a Palais de Chaillot-tól fotóztuk a tornyot majd, még a városban buszoztunk, és feltűnően mindenki hangszórója ki volt kapcsolva… Szegény idegenvezető, én direkt visszakapcsoltam, pedig a Laci nagyon ellenkezett. Jött a vacsi és utána a Sacre Cœur, majd kikönyörögtük, hogy menjünk vissza a Moulin Rouge felé mert mindenki nagyon szerette volna látni. (Szerencsére sikerült is, és mondta az igazgatónő, hogy tapsoljuk meg a sofőröket, és persze nekem kellett kezdenem, mert a többiek nem voltak hajlandóak…), de fantasztikus volt látni a sort, az épület előtt! Este 11-re vissza értünk a Palais de Chaillot-hoz, hogy az Eiffel fényjátékát megnézhessük. A Lackóval elkezdtünk sírni, NEM akartunk haza menni… Alvás előtt búcsúkoccintás a szobánkban, majd még pakoltam, éreztem, hogy reggel nem leszek rá képes. Aztán kifeküdtem.
Április 10: Szokásos reggeli után, szokásos késéssel indultunk. Versailles-i Kastélyban végig a Lacival voltam, a Zsomborékat elhagytuk valahogyan. De nagyon jól éreztem magam vele. Még indulás előtt beszóltak (a tanárok…), hogy állandóan fotózok és emiatt majdnem egész nap rossz kedvem volt. Amikor kiértünk a kertekbe már teljesen rosszul voltam a tömegtől, és ülnöm kellett egy kicsit. Azért még lemásztunk a nagy szökőkúthoz, visszafelé már hányingerem is volt, szerencsére. A rossz kedvem ellenére nem volt hiába a kirándulás, mert ez a palota valóban gyönyörű. Itt én is szívesen lettem volna király! Az arany kerítések, a freskók, a nagy zöld kert és, ahogyan a nap előbújik az épület mögül? Gyönyörű.
A buszon a Troy-t néztük. Hector megint meghalt… Istenem, de utálom a Brad Pittet!
Megint sikerült elaludnom, erre pont Reims-be érkeztünk. Ezt nem hiszem el… Odamentem az egyik tanárnőhöz, és kérdeztem: "Miért van az, hogy éjszaka semmi időnk nincsen aludni, és ha a buszon elalszunk mindig pont, megérkezünk valahova?" Nem tudott válaszolni. Odébb mentem pár lépéssel erre a tanárnő utánam üvöltött: "Na, Eszter ismételd csak meg, hogy mit mondott Anikó tanárnő." Persze csak azt tudtam mondani, amit az előbb is és kiderült, hogy ugyanaz volt az ő problémája is. Jó volt tudni, hogy nem csak én voltam nagyon fáradt. A Reims-i Notre-Dame is nagyon szép volt, csak félig állványok vették be felújítás miatt és azon a ponton már csak aludni akartam és nem templomokba menni!
Oké, vacsora borzalom… Este a 117-es volt a mi szobánk, és velünk szemben a Zsomborék kódja nem működött, így ők kulcsot kaptak. Sőt, szegény Zsombinak a chipse, meg beragadt a kaja automatába… Kétszer neki mentem vállal a gépnek, egyszer majdnem feldőlt, de nem mozdult a chips. Este zuhany után most végre én aludtam el előbb, mint a Laci.
Április 11: Tudni kell, hogy az egész utazás alatt egy darab kérdéssel öt másodpercenként zavartam az igazgatónőt: "Nem megyünk Disneylandbe?" Németországban még egy benzinkútnál oda mentem hozzá, hogy utoljára megkérdezzem, hogy biztos nem megyünk-e . Erre egy másik tanárnőm felnevetett és röhögve mondta, hogy ezt fel kéne venni videóra, hogy még MINDIG nem adtam fel. Ezúttal viszont volt B tervem, ugyanis más parkoknak a prospektusait is elhoztam a szállodából és azokkal is bepróbálkoztam: Asterix Park, Euro Park és Didiland. Az utolsóval nagyon megleptem őket és annyira röhögtek, hogy kitépték a kezemből a prospektust, hogy megnézzék komolyan mondtam-e. Az úton hazafele nagyon sok filmet néztünk, és késő este jöttünk meg, de legalább tudtam aludni végre. Egy-két nyűgös pillanatot leszámítva fantasztikus utazás volt!

No comments:

Post a Comment