Wednesday, March 27, 2013

FRESH FROM THE THEATRE: The Hobbit: An Unexpected Journey

Yeah fine, it is not fresh! Still, I saw it not so long ago, so shut up!
For Christmas my brother got three theater tickets for my dad and I joined them to see:


The story shortly is of Bilbo Baggins, a hobbit who gets visited by an old family friend Gandalf the Grey who invites him onto a journey to recover the lost mountain and treasures of a dwarf tribe.
At first Bilbo is hesitant  as he never really knew what lay beyond the hills - and it seems he doesn't care for it either! Bilbo changes his mind after hearing the sad story of how the dwarfs where attacked by a dragon and that the elves refused to help them in their fight to regain their mountain. But time is running out, as the dragon hasn't been seen in years and all the gold that the dwarfs dug up is simply lying there - they must be the ones to regain their home before somebody else claims it. The movie ends after Bilbo meets Gollum and he gains the one ring and we are shown a picture of the eye of the dragon who is very much alive.

Now, there isn't much that can be sad about this movie and that hasn't already been said. Personally I am not the one who lost her mind over The Lord Of The Rings trilogy, mostly because I have never read the books and this kind of story isn't exactly for me. I do enjoy fantasy more than reality, don't get me wrong, but I always preferred supernaturals to wizards, just to give you an example. Either way, indisputably the movies were a great achievement, both in book adaptations and cinematic history. And when watching, I too am taken by the story of course and I am indeed curious to see what is going to happen with the main characters and how this war will end.
Anyway, when it came to the Hobbit, I did get excited. When I was little, about six or seven, my dad used to take our copy of the Hobbit, sit down next to my bed and read to me until I fell asleep. The book cover was a bit different, so I never imagined Bilbo quite so young. But I have to say, that I was not disappointed, Martin Freeman was a great. Actually looking forward to Benedict Cumberbatch voicing the dragon... it will be a Sherlock&Watson reunion! :D
It is also important to know, that I do not like Gollum. And, although this implicates my brother too, I am not afraid to say that if you do like him, you have issues. Serious f*cked up issues! You should see a doctor. Like right now!

The movie: It was great. Was it too long? I didn't feel like it, perhaps because I went to the bathroom before :D However, it is silly that they cut this book up into three movies, but I wasn't surprised. Also, I hope that this will be an opportunity to care for all the details (not necessarily the small boring ones that don't translate well in a movie, but everything else).
I bow in front of the dwarfs, as they had me with them from beginning till end. The actor who had the privilege of playing Thorin, Richard Armitage, underneath all that beard still made you want to fight with him till death just with just one look. I'm not entirely sure how both Ian McKellen and Christopher Lee managed to stay the same way as they did 13 years ago, but hats off to them! (Perhaps they do have a time machine, as Nostalgia Chick said in her LOTR reviews... hmm...)
In another review I've watched, they said that the appearance of Galadriel, Cate Blanchett, felt a bit forced as she was the only female character to appear. Seeing that they had a story with only male characters, they perhaps felt the need to include a female lead. I think it was gracefully done and to me it didn't feel forced. The scene where she, Gandalf, Saruman and Elrond share their common knowledge about the evil that is about to appear on their lands is one of the most beautiful scenes in the whole movie. I can say that it is worth to sit through the three hours just for that!
My only complaint would be that in this movie I could really pick out the fake hobbit feet that Bilbo was wearing, This has never caused a problem before, but here I just couldn't take my eyes off of it! Do better next time movie!

Watch it? Definitely. I watched the three LOTR movies together, after they came out. I can advise you to do the same with these, as you are not missing out on anything yet, but you should see it nonetheless. It is enjoyable in the theater, but it is just as fun as a rental. And if you too are disgusted by Gollum, do NOT watch it in the dark!


Coming up, a list of my favorite actors! :)
_ _ _ _ _ _ 

Bilbo Baggins - Martin Freeman
Gandalf the Grey - Ian McKellen
Galadriel - Cate Blanchett
Elrond - Hugo Weaving
Saruman - Christopher Lee
Gollum - Andy Serkiis

Wednesday, March 20, 2013

Blogger: Nem Bírom Abbahagyni...

Ha személyesen ismersz, vagy rendszeresen olvasod a blogom, akkor egész biztosan találkoztál a munkáimmal, amiket a volt gimimnek készítettem. Örülök, hogy olvasod az oldalam, de fontos, hogy én nem vagyok normális, és mindjárt megtudod miért.
Azt, amit valószínűleg nem tudsz rólam, azaz, hogy baromi gyorsan megunok mindent. Emiatt is szoktam általában havonta új logót gyártani (bár megpróbálom évszakokra és ünnepekre bontani) de néha a hátteret váltom. Ugyanezt tapasztalom írásaimmal és egyéb alkotásaimmal. Ha valamire büszke vagyok, akkor tudom, hogy kihoztam magamból a legjobbat és nincs már más munka vele. Ez mondjuk ritka, de szerencsére elő fordul. Ilyenek voltak például a szalagavató és ballagási meghívók, amiket terveztem. Bár, ha most rá nézek azoktól is ki vagyok... DE, ma másról beszélünk :D
Legyünk őszinték, eléggé durva kényszer-betegségeim vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatban... Ez is ide tartozik.

Három évvel ezelőtt volt egy beszélgetésem az egyik legjobb barátnőmmel, ami valahogyan így zajlott "Bezzeg nekünk még tablónk sincsen!". Ez abban az időszakban volt, amikor a miénket készítettük volna, és azért, mert bizonyos osztálytársak nem fizettek, ezért az ő osztályának sosem készült el. Az ő évfolyamában több ember is a barátom volt, és arra gondoltam, hogy én tudok nekik csinálni. (Ez tévedés volt, de majd megértitek miért!). 
Mindenesetre, emlékeztem, hogy a fotós srácnak egy picasa oldalán voltak fent a képei, visszakerestem, és, akiről még nem volt, gyorsan elmentettem. S mielőtt még te leszel az 50. ember, aki megkérdezi tőlem, hogy hol vannak ezek a fotók, itt van a link: Trenka Attila Fotók. (A szalagavatós és after partys képek is itt vannak!)
Eljött a December 20 (2010), és elkészültem vele. Az első verziót, azt a Designs oldalamon megtekinthetitek (bár szerintem nem kéne...), az egy rendkívül kis egyszerű tabló lett, aminek az egyetlen célja az volt, hogy legyen valami. Emiatt tanárok sincsenek rajta (főleg mert ezen az évfolyamon is volt 50 tanár/osztály), és mert róluk csak összevissza voltak fotóim. Fontos azért, hogy akkor még baromira kezdő photoshopos felhasználó voltam! 

Pár napja összeakartam állítani egy portfóliót a munkáimról, ugyanis gyakornoki munkát akarok keresni rendezvény szervezőknél és emiatt mindenféle meghívó mintát és kép terveket ki akarok nyomtatni. És akkor megláttam ezt a munkámat... hát hányni akarok tőle. Elkezdtem számolni, hogy mi szól amellett, hogy újra csináljam őket:
Kezdésnek ott van, hogy sokkal jobban mozgok már a photoshopban. Második az, hogy eredetileg ezek a tablóim nem is kerültek ki a suliban, többek között saját veszekedéseim miatt az igazgatósággal. Emiatt különösen fáj ha rájuk nézek. Harmadik ok pedig az, hogy halálra dolgoztam magam, hogy a gimimben egy szép tabló kiállítást összeállítsak, és hát a többihez képest az enyémek (amik idén kikerültek) undorítóak. A tanár képek összevissza vannak 3 különböző régi tablóról, a diák képeken egyértelműen kellett volna még retusálni, és hát a háttérszínek sehol sem stimmelnek. Lényeg a lényeg, hogy ha rájuk nézek sírni akarok az undortól, amit maga a képek és a történelmük kivált belőlem. Mindenesetre a legerősebb érv, ami amellett szólt, hogy újra csináljam őket az a hála volt. Már akkor is, de most, hogy kikerültek annyi diák és ember írt nekem, hogy köszönik, és de jó, hogy van, hogy borzasztóan rosszul kezdtem érezni magam - tudok jobbat, a barátaim jobbat érdemelnek. A sok hála után ezt a szart prezentálni az összes tabló mellett? Nem.

Szerencsémre a tavaly ballagott B-s osztály ugyanazzal a céggel csináltatta a tablóit mint mi, és ők készítettek fotót még azzal a pár tanárral, akiről nem volt semmilyen képem, így azt is rátudtam tenni. Koncepció:
Azok a tanárok, akik érettségi tárgyakat tanítottak, avagy második idegennyelvet (azt az alapján, hogy melyik osztályból volt több diákjuk), vagy az 5-ből a legtöbb évet töltöttek a gyerekekkel. Az osztályfőnökök és igazgatókat természetesen mindkettőn feltüntettem. Mivel az A-s osztályban nagyon kevés volt a gyerek, ezért mind a két képen a tanárok kicsiben vannak. Ha a suliban megnézed a tablókat, eléggé gyakran előfordulnak már ezek a képek, ezért mindenki tudja ki kicsoda, igazából csak gondoltam, hogy a diákoknak szép emlék lesz. Először az A-s osztályt csináltam, kicseréltem a háttér színeket, és, ami a legfontosabb beZOOMoltam a képekre! Alig lehet őket kivenni a nyomtatott 50x40-es tablókon, amiket először készítettem. Ezek most nagyobbak is, 70x50-es. Régen kaptam olyan kérdést, hogy "Miért pont ilyen színű?" A háttérképek az egyszerű "Mi a kedvenc színed?" kérdéssel születtek, nem voltam hajlandó ezen agyalni, ugyanis általában az ilyen egyszerű dolgokkal megy el az időm 90% - de, hogy kiket kérdeztem az legyen az én titkom :P Mindenesetre ha valakinek nem tetszik, akkor elnézését kérem.
Így is délután 3tól reggel 4ig ültem a gép előtt... Órákig tartott míg a rendes méretet belőttem és minden képnek a háttérét átcseréltem, legrosszabb a pici méretű régi tanár tabló képek voltak, de elkészültek és ezekre igenis büszke vagyok! Ha mostanáig elolvastad, amit írtam, akkor itt a díjad, tekintsd meg a képeket:


 *B-s tablón a sorrenden ne agyaljatok... az alapján vannak, hogy a programba betöltés után a photoshop milyen sorrendben adta nekem őket. Annyit akartam csak, hogy alul fiúk, középen csak lányok legyenek aztán, akiről az én véleményemben a legjobb fotó volt, azok kerültek fölülre. Senkit nem akarok megsérteni, és tudok személyre szabottakat készíteni ha valaki szeretné!

Egyrészt köszi, hogy elolvastad min dolgoztam. Másrészt remélem, ha valamelyikbe tartozol ebből a két osztályból, akkor tetszeni fog és kényszert fogsz érezni arra, hogy a jobb gombra klikkelj és elmentsd őket. Az érettségi találkozója ennek a két osztálynak 2015ben lesz, tervem, hogy akkorra mindenkinek nyomtassak egy A4-es verziót (persze csak ha a zsebemben van annyi kápé), de persze ez még odébb van. Nem is beszélve arról, hogy jó lenne ha addig meglepi maradna :D Emiatt nem fogom nagydobra verni! Sőt remélem meglepi lesz, ha az idei ballagásra benéznek a régi kürtösök és maguk találják meg a tablókat, de ha valaki kíváncsi, hogy mi is lett a régiekkel és honnan jöttek ezek, akkor itt kapjanak választ a kérdéseikre!

Mivel egy kedves barát, azaz a B-s osztály osztályfőnöke azt mondta nekem, hogy ezek a képek már a történelem részei, emiatt nem fogom őket leszedni innen a blogomról, és persze, aki kéri őket nagy méretben emlékbe, örömmel oda adom a gépen, de inkább az újakat szeretném mutogatni.
Ha elolvastad ezt a bejegyzést, az azt jelenti, hogy már titokban kicseréltem őket a suliban, és a félemeleten sétálva az újakat már megtekintheted, szóval kérlek tedd ezt! :)
_ _ _ _ _ _

A régi iskola tablókat, amik a kis kiállításomon megtekinthetők, azokat a DiákÖnkormányzat honlapján megnézheted! http://kag-dok.blogspot.hu/p/tablok.html
Továbbá itt olvashatsz a reklámfilmről, amit készítettünk Januárban. http://csoresz-vilag.blogspot.hu/2013/01/kurt-reklamfilm.html
S ha még kiváncsi vagy, a sulinak a honlapját itt találod: www.kag.hu

_ _ _ _ _ _ _ _

A cím arra utal, hogy a sulis tablók nem az egyetlen dolog, amit nem bírok nem cseszegetni 'kész' állapota ellenére... 

Sunday, March 17, 2013

What's Next On My List? The Perks Of Being A Wallflower

So, I have found my new favorite movie.


I can't say that my life is anything like Charlie's, the main character's, yet all throughout the movie I felt like I was him. The movie spoke to me, both the screenplay, the acting and the direction did wonderfully.

SPOILERS

The plot is of Charlie, a freshman in high school, who doesn't have any friends. He ends up with a senior, Patrick, in shop class and as they become friends, Patrick presents him to his circle of friends. Here Charlie meets his first girlfriend, he finds his writer side and his first love. Unfortunately, he has a bit problematic past. His aunt, as we found out, died in a car accident and he blames himself for it. Also, his best friend shot himself before he started high school, and this reopened the unanswered questions and bottled up feelings that he had after the death of his aunt. Charlie has a form of depression that makes him black out when his adrenaline is high, and losing his friends after their graduation makes him lose it again. In the hospital, he confesses that his aunt molested him sexually before she died - and that is why he felt that he killed her, because perhaps he wished for her to die. It also seems that this is a memory he blacked out on and remembered only after his friends left. But they don't forget him, and come to visit as often as they can, not to mention that his first love, Sam, turns out to have loved him back.

Now, this is a really sad movie. I actually want to read the book very much, as it is an adaptation, but one of the best kinds at that. The director used Charlie as a narrator and most importantly, they never forgot about it. From the beginning till end, instead of the usual boring montages to music, they used Charlie's letters to his deceased friend to tell the story. He tells him about the hospital, about high school, his friends and about a very special literature teacher, Mr. Anderson, who cares a lot for his writing. He is actually the only friend Charlie has, before talking to Patrick.
I need to tell you that the acting was off the hook. Toward the end of the movie, Charlie - Logan Lerman got me crying so hard... you know, not the sexy cry, when you have tears in your eyes, but the sobbing, everything dripping from your face crying - the kind that is simply disgusting. The moment you realize what this kid has been through, and living with this secret all of his life, and the blackouts and losing his friends - you just want to hug him. From beginning till end, you just want to hug him and tell him that he is not alone. And if you ever felt alone in your life, then you'll know exactly how much he needs it.
Another thing that makes it horrible, it that you can see that he has a nice family, a healthy relationship with his parents and siblings. He is smart, considerate and caring. It makes is extra sad to see that he is so alone. And the love story? We all know that special feeling we get when we can create a smile on our loved one's face, let it be because of a present we bought or just by showing them that they can always trust us. Charlie is just the same way, and you end up thinking 'I'll love you! Please don't be sad!'.
To sum it up: everything he does is perfect. From the behavior in literature class, all the way to punching out two idiots when they hurt his friend. Another point goes to Emma Watson, who personally for me was far more convincing as an American high school student, rather than a British wizard. But here direction plays a really big role. For example Lerman was the weakest link in The Three Musketeers (click here to read my review!), but I can clearly see that he is a great actor. It is beyond me why directors told Watson to play Hermione as an over the top little bitch, when clearly she can make you fall in love with her even when she is whispering.
Their relationship was a bit weird, as she basically threw herself at him and was then shocked that he ended up falling in love with her... But other than that I have no complaints story-wise. My favorite thing was the natural reactions. Movies tend to be different from real life, and we expect a sort of behavior from movies - this is sometimes a problem. This movie shows real reactions: An example would be when Charlie told Sam that his best friend shot himself. She just stands there, helpless, with her mouth open. From that point on she looks over him, a bit worried, incapable of pretending like nothing happened. That is how a normal person reacts! In any other movie, she would've felt weird for three seconds, shown some sort of weird embarrassment and then got over it. Emphasizing the fact that she doesn't want him to feel weird after telling him. This movie doesn't have 'only-movie-like-reactions' and that is great.

Now, I told you plenty to make you want to see it. I feel a bit bad, because the plot point about the aunt is only revealed in the last 15 minutes, which makes the impact even bigger, seeing that not many references where made to it. We know he loved his aunt, and that he resembled both Sam and his sister Candace. It is only when his memory comes back that he realizes what really happened. From the point of the movie, you know something is missing, but it doesn't bother the rest of the story, however, when you get it, you're like 'Oh, my God.' and it all makes sense.

This is definitely not a date movie. This is a 'sweatpants, tissues and popcorn' movie to enjoy alone, or with a couple of girlfriends. It is a great movie so please try to see it if you can, but make sure to have a comedy in stock afterwards, because if it gets you even just a little bit, you'll be crying for at least a week!

Something more uplifting coming up, I promise!
_ _ _ _ _ 

Charlie - Logan Lerman
Patrick - Ezra Miller
Mr. Anderson - Paul Rudd
Mom - Kate Walsh
Candace - Nina Dobrev
Dr. Burton - Joan Cusack

It is Saint Patty's already?

HAPPY SAINT PATRICK'S DAY 
TO ALL THE IRISH,
MY FRIENDS,
AND ANYBODY WHO FOUND MY BLOG!


LATER ON I'LL POP OPEN A GUINNESS AND TOAST FOR THE HEALTH AND WEALTH OF EVERYBODY!
SLÁINTE!

Sunday, March 10, 2013

What's Next On My List? My Week With Marylin

Dear readers, I have recently watched a great movie and have to share it with you immediately!


This is the true story of a young English boy, Colin Clark, who through persistence got into the shooting of the movie The Prince And The Showgirl. Here, he met Marylin Monroe and being the third assistant director he was assigned to take care of her. He falls in love, and his heart is broken when Marylin goes back home to her husband instead of choosing him.

Why should we care?
This is probably one of the best movies I have ever seen.
Of course, we all know that this isn't Marylin Monroe, but while watching, Williams completely transports you and you forget that these are all actors. All throughout the movie you just want to hug her! It rips your heart out to see her like this. And we all know what insecurities she had in her life. And with Marylin becoming a whole industry on her own, my generation doesn't really know her. This movie is a great portrayal into her life - she's not just pictures that end up on bags.
This movie is wonderful for the following reasons: direction wise, 10/10. Casting? Again, 10/10. Best thing in it? This is based on a book, a diary more precisely, which means that we cannot see anything that happened without Colin present. The director and screenwriter made sure even if it was just a scene between Olivier and Vivien Leigh in the viewing room, they showed him sitting next the camera, in the other room. Another example would be when he spent the night at Marylin's, he woke up to her singing in the tub. Now, being asleep, of course he didn't see her get out of bed and fill the tub. The movie pays attention to all of these details and the story makes perfect sense without showing the things that might have happened where Colin wasn't present.

Kenneth Branagh has been known for remaking a lot of Laurence Olivier movies, and well, he was a great choice to portray him. Everyone in this movie is exceptional. The scenery, the music, the colors. Truly all come together and I applaud them. The only problem is that it came out the same year as The Iron Lady (click here for my review!); you see, Meryl Streep deserved that Oscar, but so did Michelle Williams. It's a shame they were up against each other!
Please, if you get a chance, make sure you check this one out! It is a must see!
(watch this great remix video of Katy Perry's The One That Got Away and the movies trailer!)



That said, we'll get back to our main course soon, but I am going to the cinema today to see Silver Linings Playbook, so hopefully I will write about that, and then plenty more! Stay tuned.
_ _ _ _ _ _ _ _


Marilyn Monroe - Michelle Williams
Colin Clark - Eddie Redmayne
Vivien Leigh - Julia Ormond
Sir Laurence Olivier - Kenneth Branagh
Dame Sybil Thorndike - Judi Dench
Lucy - Emma Watson
Arthur Miller - Dougray Scott
Milton Greene - Dominic Cooper

Sunday, March 3, 2013

ELTE Papírgyűjtés

"We decided to collect paper for our faculty, calling attention to the serious lack of funds. Some of the teachers have been complaining about not being able to print for classes or exams. This is our modest contribution, and we wish to continue this action. We disabled the comments section because we would like to avoid any malevolent or hostile comments against the "useless students of humanities". Unfortunately we tend to get this here in Hungary."
 _ _ _ _ _ 

Tüntetések, elbocsátások: Az egyetemi élet eléggé megváltozott a második évem végére. Ha követitek egy ideje a blogom, akkor láthattátok, amikor büszkén és örömmel megosztottam, hogy felvettek az ELTE BTK angol szakára, továbbá azt is láthattátok, hogy részt vettem a December 12. tüntetésen, melyen a keret számok és a túl magas tandíj ellen tüntettek a diákok. (Ha nem, akkor itt elolvashatod beszámolóm!)
Továbbá hallhattatok a sok botrányról, ami a HÖK délutáni tevékenységeit taglalta. Erről nem szeretnék véleményt nyílvánítani, úgyanis úgy figyeltem meg, hogy senkivel nem egyezik a véleményem, azon kívül meg vannak fórumok, ahol ezt megvitathatom az érzéseimet. Most teljesen már problémát szeretnék az emberek elé tárni.

Az egyik órámon azt mondták, hogy a tanároknak meg van tiltva, hogy fénymásoljanak. Ezt utána 3 másik órán is említették és annak ellenére, hogy az egyetem több 70% már laptopról dolgozik, azért vannak segéd anyagok, amiket kéne tudni biztosítani. Én személy szerint sosem tudtam a sulinak a wifi-jére rákapcsolódni, szóval ha az óra előtt kapjuk meg az anyagokat, akkor én kiestem. És nem én vagyok az egyetlen ilyen! Számítógép, amúgy gyakoribb az olyan diáknál, aki nem Pesti, hiszen a colesz vagy az albérletben is kell tudnia dolgozni valamin. Lényeg a lényeg, nincsen papír. Erre Zsombor barátom kitalált valamit, ami szerintem zseniális és ez a mi válaszunk a mostani tüntetésekre:


"Néhányan egy kis pozitív megmozdulással próbáltuk segíteni egyetemünket. Szerény hozzájárulás, ám remélhetőleg csak a kezdet. A hozzászólásokat azért tiltottuk le, mert nem szeretnénk újra végighallgatni, hogy hogyan fogunk McNuggets-et sütni diplomaszerzés után. Tisztelettel megkérek mindenkit, aki más egyetemekre, más karokra jár, hogy mielőtt ítélkezik a bölcsészekről, legyen kedves megkérdezni, hogy mit is tanulunk és mik is a terveink pontosan. Visszautasítjuk a rosszindulatú általánosításokat. Elképzelhető, hogy mi is komoly hasznára válunk a társadalomnak. (Például nyelv szakosként a jövő generációját oktatjuk.) Köszönöm szépen minden bölcsész hallgató nevében!"
- Váczi Zsombor

Valóban rendkívül fárasztó veszekedni emberekkel, amikor a bölcsészkart fikázzák (hogy szépen fogalmazzak). Néha a mérnökök és közgazdászok feltehetnék maguknak azt a kérdést, hogy tulajdonképpen ki is készíti fel őket a szakmai nyelvvizsgákra, ami nélkül nem diplomázhatnak... csak mondom!

Mindenesetre, a felhívásnak az a lényege, hogy nem elég, hogy tanárjainktól vonna meg és, hogy új diákok kölcsönökkel kezdik és végzik is egyetemi tanulmányaikat... De ha esetleg sikerült is bejutnod az egyetemre és még nem rúgtak ki, akkor pedig a tanulásban akadályoznak.

Ha egy dolgot megtanultam az a kevés év alatt, amit e földön leéltem, az az, hogy az oktatás a legfontosabb.  Mégis mire kellhet most hírtelen annyi pénz, hogy az egyetemeket mindentől megfosztjuk?
(A többesszám alatt értsd, hogy nem csak saját egyetemem, miatt sírok, hanem látom, hogy ennek még nincs vége.)

A végén én még mindig büszke vagyok, hogy ELTEs diák lehetek!
És ez a papírgyűjtés csak a kezdet!
_ _ _ _ _ 

A következő mondat a saját egyedüli véleményem, ezért a fent említett neveket nem érinti.

A kormánynak üzenem, hogy így tovább. Ne hagyják abba, mert minnél több embert dühítenek fel, nekem annál jobb. Volt már szerencsém diktatúrában, nem kérem. Ha a miniszterelnök pedig király akar lenni, mert egyértelmüen a parlamentben nem szeret lenni, amikor fontos döntéseket hoznak (!), akkor szépen kérem, hogy vegyen magának egy koronát (szerintem már van rá pénze) és takarodjon el vele a sarokba.