Thursday, December 20, 2012

Egy Örök Álmodozó Karácsonya

"An Eternal Dreamer's Christmas" - For the english version scroll down a bit! 

Oh Karácsony... egy gyermek kedvenc időszaka. Nekem is gyerekkoromban az volt a kedvencem, ha kaptam ajándékot - de már évek óta az élvezem legjobban, hogy meglepem szeretteimet. Többnyire kézzel készített ajándékokat tervezek, és már hónapokkal az ünnepek kezdete előtt elkezdem a készülődést. Nem hagyom, hogy buta vizsga időszakok vagy egyéb apróságok elvegyék a Karácsonyi hangulatomat! Valakinek elmeséltem, hogy gyerekkoromban mit gondoltam a Karácsonyról, és azt mondta, hogy ez borzasztóan szórakoztató, és osszam meg mindenkivel, szóval idei egyik utolsó bejegyzéseiközt had osszam meg veletek egy kedves Karácsonyi történetemet!
Tudni kell ugye, hogy a magyar szokás szerint December 6.-án jön a Mikulás, és Karácsonykor a Jézuska. Na most, hozzánk nem jön a Jézuska, gondolom nem kell elmagyaráznom miért, hanem köztudott tény volt számomra mindig is, hogy a családomtól kapom az ajándékokat - ezért már eléggé korán én is akartam ajándékot adni a családomnak. De 5-6 éves létemre nem voltam valami kreatív, és ha az oviban nem készítettünk valamit, akkor nem nagyon tudtam mit adni. Ezt az követte, hogy saját játékaimat csomagoltam be a szüleimnek és testvéreimnek! Képzelhetitek mennyire örültek neki :D. Bár egy rossz szót nem hallottam tőlük!
Szóval a Szent Este nem volt különösebben titokzatos. Viszont, December 6.-án valóban egy titokzatos ember volt, aki a csizmámat megrakta minden jóval. Míg itthon laktunk, akkor diót és mandarint kaptam, na meg pici plüssöket (egyik kedvencem egy mókus volt!. Tudtam kivel megosztani a sok diót, amit kaptam!) Hát, olyan hét éves lehettem, amikor rájöttem, hogy a szüleim adnak nekem minden jót. Mikor Rómában éltünk, a Mikulást jobban fizették, akkor néha egy DVD vagy zene lemez is becsúszott a csizmámba :). De a történetnek itt nincsen vége, hiszen én is a sok számtalan Amerikai karácsonyi filmet megnéztem, melyek mind egy pocakos fehér szakállas, piros ruhás emberről meséltek, aki egy éjszaka alatt ossza szét a világ gyermekeinek az ajándékaikat. Én magam is hittem a Télapóban, egészen 10 éves koromig - csakhogy én abban hittem, hogy ő csak Amerikában létezik. Kreatív vagyok, mi? A híres Télapó azért tudja egy éjszaka alatt kiosztani az ajándékokat, mert csak Amerikában kell dolgoznia. Logikus, nem? 
De már felnőttem - pont eléggé ahhoz, hogy sikerüljön magyarázatot találnom arra, hogy mégis, hogyan tudna a Télapó egy éjszaka alatt elvégezni a munkáját! Kiszámoltam, hogyha időzónánként halad, akkor szinte ugyanabban az órában lehet mindenhol. Ugye milyen okos vagyok? :D 
Végül is azért akartam ezt elmesélni, mert az egyik kedvenc sorozatomban, Ally McBeal, az egyik karakter arról mesél, hogy a Télapó legendája nem azért van, hogy a gyerekeket áltassuk valamivel, ami varázslatos - a felnőtteknek sokkal nagyobb szüksége van rá. Mi, akik tudjuk, hogy milyen gonosz tud lenni odakint a világ, számunkra kellemes a gondolat, hogy van kint valaki, akit megáldott a világ minden jóindulata és kedvessége, és, akinek azaz egyetlen élet célja, hogy másokat megajándékozhasson. Semmilyen szabály nem mondja, hogy mi felnőttek nem hihetünk a Télapóban. Én mindig is hinni akarok!
A történet bezárnám még egy érdekességgel: az olasz ünnepi szokások szerint Január 6.-án, a vízkereszt éjszakáján egy boszorkány oszt ajándékot (náluk Karácsonykor jön a Mikulás), és ha gonosz voltál, akkor szenet kapsz. Csakhogy az olaszok ügyesen kikerülték ezt azzal, hogy cukor tömbökből készítenek szenet, amit persze a szülők megvesznek - remek kezdete a cukorbetegségnek! Mindenesetre, mindenki kap valamit, és Január 6-ig tartanak az ünnepek, és se munka se iskola nem jöhet közbe, ami szerintem remek ötlet, hiszen a December 31-et nagyon nehéz kipihenni! 

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek! :)

_ _ _ _ 

Oh, Christmas... a child's favorite time of the year. Me, just like everyone else, was big on receiving presents - but nowadays my favorite about the holidays is giving gifts. I prepare something handmade usually and make it personal. I always try to start a lot sooner than the actual holiday season, seeing that I don't want to  let exam periods or what not ruin my Christmas mood! A couple of days ago I told a friend of mine about my believes as a child and what I thought about Christmas, and he said that it is a hilarious story and that I should share it. So one of the last entries this year is a Christmas story.
Peek & Cloppenburg©
You need to know that in Hungary Santa Claus, more precisely, Saint Nicholas arrives on December the 6th, and he doesn't bring big presents, only one and some candy (sometimes just candy!). And on Christmas we are visited by baby Jesus. Now, in my family we don't have Jesus, I think you can guess why, and ever since I was little, I always knew that it was my parents who got me my gifts. This implied that at the age of 5-6, I too wanted to give back. But, if we didn't make something at nursery school, then I would simply wrap up some of my toys. You can guess how much my family appreciated that :D, but I didn't get any complaints so far!
So even though Christmas wasn't much of a mystery, December the 6th was! I think I was about seven when I put together that even that was the job of my parents. When we lived in Rome, Jolly Old Saint Nick's paycheck used to be larger, so even a DVD or a CD would get into my stockings that night! But the story doesn't end here. I actually had grown up on movies that showed a big fat man with long white beard and a red suit who delivered presents one night. I too believed in Santa Claus, until I was about 10 years old. However, I was eternally convinced that he only exists in the US... clever, huh? This way I explained how he makes it in one night. Logical, right?
But I have grown up - just enough to find a working formula for how Santa does his work! I figured, that if he uses the different time zones, he can be at the same hour almost everywhere. You're thinking that I'm pretty smart, aren't you? :D
Peek & Cloppenburg ©
To be honest, the reason why I wanted to tell you this story, is that there is a favorite quotation of mine in the series Ally McBeal, where one of the lawyers talks about the fact that Santa Claus doesn't exist for the children: it is us adults who need this bit of magic. We know about the cruel world outside, and the idea that there is one guy with all this warmth in his heart who's only mission in life is to reward the children of the world is quite wonderful. There is no rule that says we cannot believe in Santa if we grow up. I, for example, would like to believe forever!
To finish my story, I'd like to mention another tradition. In Italy they do not celebrate Saint Nick on December 6th, instead, he arrives of Christmas, and their celebrations end on January 6th, on the day of the Epiphany. Their custums involve a witch distributing treats for the good and coal for the bad children of Italy. However, sugar companies developed a chunk of sugar that looks like coal, and parents still buy it - it is a great way to start diabetes! Anyway, the Italian holiday season ends then and no job or school is allowed to start before it. I think that this is a great tradition, seeing that recovering from December 31st can be quite hard!

Happy Holidays! :)

No comments:

Post a Comment