Saturday, July 14, 2012

Egy Szerencsétlen Utazó 24 Órája


Dear readers, we are going to take one entry pause from comic summer, so I can talk about a recent adventure I had, but we are continuing next week with four movies: Fantastic Four 1 & 2, DareDevil and Elektra.

Szerda este nem nagyon sikerült korán lefeküdnöm…. Viszont reggel korán kellett kelnem. Ennek ellenére csak négy órát sikerült aludnom, és, amikor anyum szólt reggel akkor azt hittem, hogy az órám előtt ébresztett, de dúdoltam egy dalt, ami rájöttem, hogy a telefonom ébresztő dala: már 30 perc késésben voltam. De új rekord: 20 perc alatt hajmosás, felöltözés és reggelizés! (Szeretek minden lányokról kitalált közhelyeket felrúgni!) A vonat, ami egy remek hétvégéhez vitt engem a Keletiből másodpercre pontosan indult, és minél messzebb kerültünk a fővárostól egyre jobb idő lett. Füzesabonynál, ahol átszálltunk, már kimondottan forrón ragyogott a nap. Tiszafüred irányába mentünk, és az út gyönyörű volt, nagyon szeretek vonatozni. Megérkeztünk, kalapács nélkül húztuk fel a sátrat, amiben bevallom nem sokat segítettem :D. Egy finom babgulyás szembe jött és a Tisza pedig fantasztikusan kellemes volt, majdnem két óráig fürödtünk. De utána jött a rossz része a dolognak…
Pár évvel ezelőtt Zamárdiban kempingeztem két barátommal és az éjszaka közepén rosszul lettem: klausztrofóbia. Először azt hittem, hogy azért mert hárman voltunk egy két személyes sátorban. A meleg miatt ki is másztam és a hajnalt néztem. De sajnos nem a hely hiány volt a gond, egy négy személyes sátorban voltunk most hárman és a minden rendben volt míg körül néztem: úgy éreztem mintha rám esne a sátor. Szó szerint mintha egy zacskóval fojtogatnának. Semmi levegő nem volt, és tudtuk hogy a bogarak és a hajnali 13° elkerülése miatt a sátornak inkább zárva kellett maradnia. És sajnos a szúnyog háló sem volt elég. Ekkor már 15 órája ébren voltam, és míg a délutáni 2 cappuccino segített az ébren maradásban estig, éreztem, hogy a szemem leragad – és nem kapok levegőt. Ez sajnos nem fog működni. Mikor megy az első vonat haza? 4.21. Már fél kettő volt, most már kibírom. Találtam egy kávé autómatát, de azt írta, hogy a meleg ital elfogyott, szóval nem tudtam segíteni magamon. A barátom adott nekem egy mobil számot, amin hívhatok magamnak taxit, aki a csomagokkal ki visz a pályaudvarra a kempingtől. A névjegy kártya azt írta, hogy „Éjjel-nappal hívható”… hát inkább „Nappal-nappal”-t kellett volna ráírni, merthogy kinyomta a hívásomat. Szerencsére paranoiás is vagyok és utálok késni, ezért egy órával előbb hívtam a taxit és jól is tettem, mert végül gyalog kellett a pályaudvarra mennem. Ez még nem is lett volna gond, ha tudom, hogy merre kell mennem, de a barátaim már mind aludtak és akkor is ha ezért felkelltethettem volna őket, nem tettem… szeretem a dolgokat magam megoldani, nem beszélve arról, hogy szegények hasonló alvás hiányba szenvedtek, ezért is nem éjszakáztak velem, nem mert rossz emberek! A hétvégén halas napok lesznek, melyeken éjszakába menő üvöltő koncertek lesznek, nekik is ez volt az egyetlen esélyük, hogy pihenjenek is a nyaralás előtt.
Az éjjeli őr amúgy kedves volt de szegény csak azzal segített, hogy megadta a világ egyik legrosszabb magyarázatát. Had írjam le szóról szóra:

„- Megtudod nekem mondani merre van a pályaudvar?
- Persze. Elindulsz… tudod hol van a múzeum?
- Nem.
- Öh… szóval mész, mész, túl a 33-son és tovább.” Azt már meg sem kérdeztem, hogy melyik a 33-as! De végre olyat mondott, amit tudok is.
„- A Penny Market után mész a blablabla kereszteződésig. Onnan pedig balra. Gyakorlatilag egy L alakot kell megtenned.
- Szóval túl a Penny Marketen és utána a következő kereszteződésnél?
- Nem, nem, lényeg, hogy mész tovább addig még nincsen már út, nincsen zebra. Ott balra és mész blablablabla egyenesen. Blablabla de te csak menny tovább a pályaudvarig.


Megköszöntem és elindultam. Volt még egy órám és a barátaim napközben állították, hogy 20 perces séta, ha el is veszek akkor is meg kéne időben találnom. Ekkor volt 3.15-t. Elindultam. A táskám több mint 15kg volt és a leégett vállam miatt nem tudtam felkapni. Tudtam húzni de biztos voltam benne, hogy egész Tiszafüredet felkelltettem. Sebaj egy teljesen újnak kinéző bicikli úton húztam a kis drágát, egészen addig míg köves utakra nem tértem. Halkan akarsz valamit? Drukkolok hozzá!
Mentem és találtam egy kereszteződést, ahol nem volt zebra… ez egy lakótelepre vezetett be, gondoltam nem ez az. Közben mellettem volt az emlegetett múzeum. Hihetetlen volt, én nagyon kultúra ellenes vagyok, de tavaly nyáron a családommal Keszthelyen voltunk és minden körülötte lévő kis várost és minden múzeumot megnéztünk és őszinte leszek, szívesen elmentem volna ebbe is. Sajnos nem tudom felidézni, hogy milyen kiállítás volt, de legalább van miért vissza menni. Tovább mentem még egyet, ott sem volt zebra. Láttam táblákat, gondoltam megnézem, és érdekesen hat dolog is rá volt írva, kivéve a pályaudvar… ELVÉGRE KINEK IS KÉNE AZ? Ki volt írva termál fürdő és gyógyfürdő… valaki eltudja nekem mondani a különbséget? Mindegy, elindultam balra és a múzeum másik oldalán haladtam tovább.
Ez még oké is lett volna, csakhogy pár napja a bal talpamban meghúzódott valami, ami miatt alig bírok ráállni. Ez nem segített és a jobb talpamat pedig megvágta egy kagyló (semmi gusztustalan, ne aggódjatok! Alig is látszik, de néha a legkisebb kis seb is baromira tud fájni!). Egy kis zöld park mellett mentem ahol békák ugráltak el előttem míg kijutottam egy útra és pályaudvar sehol. Ott már majdnem sírtam. Álltam egy picit, vártam, olyan volt mintha egy 5 ágú csillag közepén lettem volna. Majd a sok opcióból választottam egyet, amikor az út végén megláttam egy sorompót: sínek! Ha eljutok a sínekhez, akkor talán meglátom a pályaudvart. Néztem balra, majd jobbra és ott volt! Egy utcával előbb kanyarodtam be. De mentségemre szóljon, én tökéletesen követtem a kapott utasítást. Annyira boldog voltam, hogy megtaláltam, hogy el is felejtettem, hogy járna nekem diák kedvezmény ezért felnőtt jegyet vettem, ami kétszer annyi. Ezen rágtam magam hazafelé. Na meg volt ott végre egy kávé automata, de persze az aprómmal fizettem a jegyért. Kiléptem egy padhoz és jött a kalauz bácsi „Várj egy percet mindjárt feloltom a lámpákat. Jaj de korán itt vagy!” … ha ő tudná! Felmásztam a vonatra de nem voltam biztos benne, hogy jó helyen vagyok-e de szerencsére a kalauz beszélgetett a mozdony vezetővel „Én ezt most nem töltöm ki. Ha valakit érdekel Füzesabonyig megyünk.” Jó helyen voltam!
Hárman voltunk a vonaton, amikor jött egy negyedik ember, a kalauz oda fordult:
- Van jegye?
- Hát az nincsen.
- Nincsen mi? Akkor tessék visszamenni a kocsmába, kérje vissza a pénzét és vegyen egy jegyet. Itt elindult a vonat. „- Nekem is meg kell élnem valamiből, a vezetőnek is meg kell élni valamiből. F----- p-----!” Erre becsapta az ajtót majd elindult felénk, hogy valami olvashatatlant írjon a jegyemre. Megnézte és azt mondta: „Maga is szép összeget fizetett ki ezért a jegyért.” … óh ha ő tudná!
Telt az idő és azt hiszem láthattam a világ legszebb napfelkeltét nem beszélve arról, hogy először vonatoztam egyedül. Sok dolgot csekkolhattam a listámról és az jó érzés volt. Felhős volt az ég, mintha rétegekben megvágott rétes szeletek lettek volna. A dombok lilák, az ég rózsaszín a felhők pedig több kék színben világítottak míg a talajon zöld füvek és sárga napraforgók ragyogtak. Egy teljes szivárvány volt az egész! És, amikor a nap elkezdett felkelni, narancs és piros színűvé váltak a felhők. Valóban gyönyörű volt.
Füzesabonyban pont, amikor leszálltam a vonatról a hangos bemondó megszólalt „Egerből érkezik személyvonat Budapest felé a négyes vágányra”. Akkor jött a rohanás, ugyanis én a hatos vágányon voltam és lekellett mennem az aluljáróba, és több mint 15 kilós bőrönddel nem szívesen lépcsőzik és fut az ember! Felértem és még volt pár percem, megkérdeztem, hogy jó helyen vagyok-e, hiszen általában húsz percet kell várni az átszállásra, de most alig volt két percem, minden oké volt és miután felszálltam nem bírtam tovább: elaludtam. Magamhoz öleltem a polifómot és a hálózsákot. Olyan 30 percet pihentem, féltem, hogy a kalauz fog felkelteni, de csak azután jött. Hazafelé, a maradék két órában harcoltam magammal, hogy bírjam ébren. Nehéz volt, öt-öt percekre elaludtam. Aztán észre vettem, hogy a vonat az Aréna magasságában állt meg… ezek szerint tíz percet kellett sétálnom (egy teljes troli megállót). A 10 perc az semmi, de emlékeztetek mindenkit, hogy itt már a 22 és fél óra ébrenlétet ütöttem meg. A táskát húztam, de három ember is rálépett, komolyan?
Már úton voltam, amikor az egyik buszról láttam, hogy a másik, ami végre lakótelepemre vinne, közel a puha ágyamhoz elmegy előttem. Itt már valóban sírtam, de az univerzum is úgy gondolta, hogy eleget szenvedtem és akkor eszembe jutott, hogy azaz egy busz, ami csak csúcsidőben és hétköznaponként megy és az utcámban tesz le, még nem indult el és volt időm átszállni. A maradék 20 percet bírtam ébren de itthon már nagyon rosszul voltam. A 23.ik óránál már túl voltam egy zuhanyon, megszabadultam a vonat illattól és végre ágyba bújtam miután értesítettem a barátaimat, hogy rendben hazaértem.
Kilenc órával később egy borzasztó izomlázas karral és vállal és (egyelőre) 9 szúnyogcsípéssel még mindig rosszul vagyok a sátor gondolatától, de legalább már nincsen hányingerem a fáradtságtól.
Borzasztóan dühít, hogy nem tudok a barátaimmal lenni, nagyon vártam ezt a pár napot. Utálok itthon ülni a nyáron. Nem beszélve arról, hogy Tiszafüred gyönyörű és sajnos Bándy Kata története miatt még egy agymosást is kaptam azért, mert éjjel kettőkor nem rendeltem le a 60 éves apumat a Tiszához, hanem úgy döntöttem, hogy 21 éves felnőtt ember vagyok. … Ja! És én nem gondolok senkire, ezt még hozzám kellett vágni, csak a biztonság kedvéért! Na, mentem vissza aludni. 

4 comments:

  1. Replies
    1. köszönöm xD értékelem, hogy átérzed a szenvedésem!

      Delete
  2. jézus, szép kaland. szegény. hogy vannak a csípéseid?

    ReplyDelete
    Replies
    1. két napig nagyon rossz volt, mindegyik egyszerre akart viszketni, és se hideg, se meleg víz, se fenistil nem segített. de utána semmi perc alatt eltüntek, és azóta nem voltak szerencsére :) de azért életre szóló kaland volt :D

      Delete